Szeparációs szorongás babáknál: mit jelent, mitől alakul ki, hogyan kezeljük?

Mit jelent a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás egy teljesen természetes érzelmi reakció, amely főként a kisgyermekeknél jelentkezik, amikor el kell válniuk a számukra biztonságot nyújtó személytől – leggyakrabban a szülőtől. Ez a szorongás a fejlődés része, és általában 8 hónapos kor körül jelenik meg, majd a 2–3 éves kor körül a legerősebb, de egyéni eltérések lehetnek.

A gyermek ilyenkor sírással, tiltakozással, szorongással reagál arra, hogy a szülő elmegy – például amikor otthagyják a bölcsődében, óvodában, vagy akár csak egy másik szobában. A gyermek számára ilyenkor nem világos, hogy a szülő vissza fog térni, és a hiányát fenyegetésként éli meg.

Fontos tudni, hogy a szeparációs szorongás nem rossz viselkedés vagy „hiszti”, hanem annak a jele, hogy a gyermek erős kötődést alakított ki a szülőjéhez. Ez az érzelmi kötődés az alapja az egészséges fejlődésnek. Minket ugyan könnyedén próbára tehet, de érdemes körbekérdezni ismerősöknél, ki hogy élte meg. Ebben a külföldi cikkben is azt írják, hogy a legfontosabb ilyenkor a türelem!

Mik a szeparációs szorongás jelei?

Nézzük akkor a babákra levetítve! A szeparációs szorongás a csecsemők és kisbabák természetes fejlődési szakaszának része, amely általában 6–8 hónapos kor körül jelentkezik először. Ebben az életkorban a baba már felismeri a számára fontos személyeket – leggyakrabban az édesanyját – és elkezd kialakulni benne a biztonságos kötődés. Ugyanakkor még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik – vagyis a tárgyállandóság fogalma még nem teljesen alakult ki. Ezért amikor az édesanya elmegy akár csak egy másik szobába, a baba számára úgy tűnhet, mintha végleg eltűnne, ami félelmet, szorongást vált ki belőle. Ezt hívjuk szeparációs szorongásnak.

Ez a folyamat teljesen természetes, sőt, azt jelzi, hogy a baba egészségesen fejlődik és erős érzelmi kötődést alakított ki a gondozójához. A szeparációs szorongás leggyakrabban 8–18 hónapos kor között a legerősebb, de minden gyermeknél másként, egyéni módon jelentkezhet. Ilyenkor előfordulhat, hogy a baba sírni kezd, ha nem látja a szülőt, nehezebben marad más felnőttekkel, vagy éjjel gyakrabban ébred, mert meg akar bizonyosodni róla, hogy nincs egyedül.

Mik a szeparációs szorongás jelei?

Az alábbi jelek egyénenként eltérő intenzitással jelentkezhetnek, és többnyire átmenetiek – de a felismerésük segíthet megérteni, mi zajlik éppen a babában.

Nem hagyhatod el egy percre sem babádat

A baba hevesen reagál arra, ha eltávolodsz tőle, akár csak egy rövid időre is – például, ha kimész a szobából. Sírással, nyugtalansággal próbálja jelezni, hogy nem érzi magát biztonságban nélküled, mert számára még nem világos, hogy vissza fogsz térni.

A korábban szeretett játékokat elutasítja a baba

Azok a játékok, amikkel korábban örömmel játszott, most nem érdeklik, mert a szorongás leköti minden figyelmét. Ilyenkor leginkább rád, mint biztonsági pontra vágyik, nem pedig önálló felfedezésre. Játsszatok közösen például a Little Dutch játékokkal, ezeket biztos, hogy imádni fogják, főleg, ha érzik, hogy ti is átadjátok magatoknak a játék örömének!

Babád rosszul alszik

Gyakori éjszakai ébredés, elalvási nehézségek vagy sírva ébredés is utalhat arra, hogy a baba fél az egyedülléttől. Ilyenkor is ellenőrizni szeretné, hogy ott vagy-e, és nem hagytad magára.

Nehezebben marad más felnőttekkel

Ha eddig gond nélkül maradt más családtagokkal, most hevesen tiltakozhat, ha nem te vagy vele. Idegenekkel vagy kevésbé ismert személyekkel szemben bizalmatlanabbá válhat. Az is lehet, hogy először eljátszik velük, majd mikor hirtelen tudatosul benne, hogy nem vagy ott, akkor ijed meg.

Jobban igényli a testközelséget

A baba folyamatosan öledben szeretne lenni, gyakrabban keres ölelést, szoptatást vagy dajkálást. A fizikai közelség biztonságérzetet nyújt számára ebben a bizonytalan időszakban. Jól jöhet ilyenkor egy puha babatakaró, mert nagyon szeretnek ekkor a mellkasunkon pihenni!

Változások a hangulatban és viselkedésben

A korábban nyugodt, vidám baba hirtelen nyűgösebbé, sírósabbá válhat. Könnyen kibillen az egyensúlyából, és nehezebben nyugszik meg – főleg, ha nem vagy a közelében.

Erősebben kapaszkodik beléd

Séta közben, idegen helyen vagy más emberek társaságában erősen beléd kapaszkodik, nem akar lekerülni az öledből. Ez a fokozott ragaszkodás a biztonság keresésének természetes jele.

Elutasítja az elalvás előtti rutint

Ha korábban megszokta, hogy például mese, ringatás vagy cumi mellett elalszik, most ellenkezhet, vagy csak akkor nyugszik meg, ha szorosan veled lehet. Az elválás érzése ebben a helyzetben is felerősödik, ezért nehezebb számára az elalvás.

Te tapasztaltad mostanában valamelyik pontot a babádon? Netán többet is?

Mikor kezdődik általában a szeparációs szorongás?

Ezt ugye már említettük is fentebb, de azért legyen itt még egyszer: a szeparációs szorongás általában 6–8 hónapos kor körül jelentkezik először, amikor a baba már felismeri a számára fontos személyeket, de még nem érti, hogy amit nem lát, az attól még létezik. A szorongás általában 8–18 hónapos kor között a legerősebb, majd fokozatosan enyhül.

Mennyi ideig tart?

Ez egyénenként eltérő lehet, van, akinek napokig, hetekig, hónapokig tart – de az a legáltalánosabb, hogy tart egy kis ideig, lecsendesül, majd hullámokban újra előtör.

Hogyan tudod kezelni a szeparációs szorongást?

Bár ez az időszak a szülők számára is kihívást jelenthet, fontos tudni, hogy nem valamilyen hiba vagy rossz szokás jele, hanem egy természetes lelki fejlődési szakasz. A baba megnyugtatásában sokat segíthet a következetes, szeretetteljes jelenlét, a napirend kiszámíthatósága, illetve az, ha a szülő mindig jelez, amikor elmegy, és amikor visszatér – ezáltal segít megérteni és megtapasztalni, hogy az elválás sosem végleges. Idővel, ahogy a baba értelmi és érzelmi fejlődése előrehalad, megtanulja elfogadni az elválásokat, és a szeparációs szorongás fokozatosan enyhül. Csak legyünk türelemmel!