Búcsú az alsós tanító nénitől: versek gyerekeknek
Az alsó tagozat vége igazi mérföldkő egy kisgyermek életében – és vele együtt a szülők szívében is. Négy év alatt a tanító néni nemcsak betűkre és számokra tanította a gyerekeket, hanem biztonságot, szeretetet és figyelmet is adott nap mint nap. Ő volt az, aki először kézen fogta őket az iskolában, aki bátorította őket, amikor nehéz volt, és velük örült minden apró sikernek. A búcsú tehát nem csupán egy tanév lezárása, hanem egy korszak vége. Fontos, hogy ezt a pillanatot méltó módon ünnepeljük meg, és kifejezzük hálánkat. Ebben a cikkben jónéhány szívhez szóló verset gyűjtöttünk össze, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy elbúcsúzzunk az alsós tanító nénitől – akár ballagási műsorhoz, személyes üzenetként vagy egy szép képeslapra írva.
Miért fontos a gyerekek számára az alsós tanító nénivel való kapcsolat?
Az alsós tanító nénivel való kapcsolat akár egy egész életre hatással lehet. Nem csupán oktatási, hanem érzelmi alapra is épül: a tanító néni az, akihez a gyerekek minden nap bizalommal fordulnak, akitől nemcsak tudást, hanem megértést, türelmet és szeretetet is kapnak.
Az alsó tagozat az iskolai élet alapozó szakasza. Ebben az időszakban a gyerekek nemcsak írni, olvasni és számolni tanulnak meg, hanem megtapasztalják azt is, hogy milyen egy közösséghez tartozni, hogyan kell figyelni, együttműködni, kudarcot elviselni vagy éppen sikert átélni. Mindezt egy olyan felnőtt vezetésével teszik, aki nap mint nap jelen van az életükben, aki ismeri az egyéni jellemüket, fejlődésüket, és személyre szabottan támogatja őket.
Ő segít az iskolatáska tartalmát életre kelteni az órákon, és igazából ő az a személy, aki miatt a gyerekszoba átalakul egy kicsit tanulószobává 7 éves kor után otthon. Merthogy bekerül majd az íróasztal, az iskolai felszerelések, és az élet egy új szakaszba lép.
A tanító néni szerepe ezért sokkal több, mint egyszerű pedagógusi munka: ő biztonságot nyújtó háttér, érzelmi támasz, és gyakran pótanyai szereplő is. Sajnos ilyen is van. A gyerekek számára ő az, aki „elmagyarázza a világot” – a maga kedves, türelmes módján. Ezért is olyan nehéz a búcsú: egy érzelmileg erős, biztonságos kötődést kell elengedniük, miközben készen kell állniuk egy új szakaszra, új tanárokkal, új kihívásokkal.
Hogyan lehet kellő búcsút venni az alsós tanító nénitől? Mikor mondjunk verset?
Egy közösen megszervezett ballagási műsor vagy tanévzáró ünnepség ideális alkalom lehet arra, hogy a gyerekek egy-egy verssel, énekkel vagy kedves jelenettel búcsúzzanak. Ilyenkor a versmondás nemcsak a program része, hanem valódi érzelmi csúcspont is lehet: egy gyerek szájából elhangzó verssor gyakran mélyebben hat, mint bármi más.
A versmondásnak helye lehet a hivatalos ünnepségek mellett a személyes pillanatokban is. Egy-egy gyermek akár külön is megtanulhat egy verset, amit az utolsó tanítási napon a tanító néninek személyesen ad elő. Az is előfordul, hogy a vers egy kis ajándék vagy képeslap mellé kerül – írásban is sokat jelenthet. Azok a gyerekek, akik kevésbé szeretnek szerepelni, így is kifejezhetik érzéseiket. A lényeg nem a tökéletes előadás, hanem az őszinte szándék, a hála és az a szeretet, amit a gyerekek a tanító néni iránt éreznek!
Ha valaki gyermeke angol nyelvű iskolába jár, akkor ezen a linken érdemes válogatni a versek közül, itt mind fellelhető angolul.
Búcsú az alsós tanító nénitől: versek gyerekeknek
Most pedig – a teljesség igénye nélkül – lássunk olyan verseket, amik a búcsúzkodás során szóba jöhetnek ilyenkor!
Göbölös Hajnalka – Búcsú tanáromtól
Egy csokor rózsával köszöntelek téged,
mert ez a nap maradjon örök emléked…
B. Radó Lili – Tanítónk
Kézen fogott és megmutatta, hogy milyen szép a mi világunk.
Az ő szemével kezdtük nézni, s ma már a magunkéval látunk.
…amit tudunk, amihez értünk, az út, amelyen visz a léptünk,
mind róla vall ma, őt dicsérik hálás szavaink, neki szólnak.
Osváth Erzsébet – Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az osztály: a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja az ablakokba integet.
…Egyszerre csak nyílik az ajtó, tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják szótlan, meleg üdvözletül.
Tasnády Varga Éva – Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon, gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla, táskát tartson kezetek!
…Szól a csengő, gyertek, gyertek! Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából, még egy nagyot kongatok.
Jankovich Ferenc: Tanítónknak
Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hála
jó tanítónk teneked.
Raggamby András: Búcsúzás
Édes tanár néni
El kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide,
Más osztályba járunk!
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet,
Nem feledjük a sok kedves
Iskolás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradságos
Áldozatot hoztak…
Édes tanár néni!
Fél szívünk itt marad,
Mert az, aki jóságot vet,
Szeretetet arat!
Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel…
Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?
Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.
Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.
Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.
Osváth Erzsébet: Tanítómnak
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.
Sass Ervin: Köszöntő pedagógusnapra
Rózsát hoztunk
köszöntőnek
Pedagógusnapra,
tudjuk, hogy a
tanár bácsi
örömmel fogadja.
Piros rózsa
a mi hálánk,
és köszönjük szépen,
hogy tanított
jóra-szépre
egész hosszú évben.
Gondoljon majd
szeretettel
erre az osztályra,
rózsát hoztunk,
ez most a mi
szívünk dobogása!
Osváth Erzsébet: Tanítóinknak
Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből-
Jóságotokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igaz kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
Szép ünnepetek!
Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!
Radó Lili: Tanítónk
Kézen fogott és megmutatta,
hogy milyen szép a mi világunk.
Az ő szemével kezdtük nézni,
s ma már a magunkéval látunk.
Látjuk hazánkat, életünket,
s hogy mit tud tenni egy-egy ember,
de e tengernyi tarka képet
ő töltötte meg értelemmel.
Ezt megköszönni gyűltünk össze,
s amit mondunk, nem üres szólam,
a szívünk tiszta muzsikája
csendül e néhány meleg szóban:
amit tudunk, amihez értünk,
az út, amelyen visz a léptünk,
hogy eljussunk egy messze célig,
mind róla vall ma, őt dicsérik
hálás szavaink, neki szólnak,
aki vezetőnk, példaképünk
s jó barátunk:
a tanítónknak!
Jankovich Ferenc: Tanítónknak
Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hála
jó tanítónk teneked.
Raggamby András: Búcsúzás
Édes tanár néni
El kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide,
Más osztályba járunk!
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet,
Nem feledjük a sok kedves
Iskolás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradságos
Áldozatot hoztak…
Édes tanár néni!
Fél szívünk itt marad,
Mert az, aki jóságot vet,
Szeretetet arat!
Szabó Lőrinc: Köszöntő
Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
„Éljen tanító bácsi!”
Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szíve.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel…
Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?
Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.
Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.
Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.
Donászy Magda: Tanítómnak
Szép virágcsokromnak
Köszönt minden szála,
Nem fáradtál annyit
Év közben hiába.
Oktattál, neveltél,
Oly türelmes voltál,
Velem együtt köszönt
Lásd az egész osztály.
Taníts még sokáig
Új szavakra szépre,
Őrizzen meg köztünk
Örökre a béke.
Jenei Viola: Búcsú
Kicsöngettek, de most már végleg,
Mostantól halványodnak a képek.
Szeretett iskolapadunk elhagyjuk,
De az emlékünkben evidens, hogy meghagyjuk.
Jobbágy Károly: Búcsúzó
Búcsúzunk attól, aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított -s védett, hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.
Tóth Árpád – Kaszás Csillag
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.
Ne feledjük tehát: a tanítók fontos részei a gyermekünk életének, és megérdemlik, hogy méltó módon búcsúzzanak el tőlük a gyerekek!
