Mikor ül fel a baba?

Egy kisbaba születése a legnagyobb boldogság egy ember életében. Szülővé válunk, tapasztalunk, és mi magunk is felnövünk a feladathoz – legféltettebb kincseink pedig szélsebesen cseperednek és érik el az egyes fejlődési szakaszokat. Az első évben izgatottan figyeljük, hogy mikor kezdenek el nyúlni a tárgyakért, mikor fordulnak át először, vajon melyik hónapban kezdődik el a kúszás, a mászás, no és persze amiről ez a bejegyzés is szólni fog: hogy mikor ül fel a baba? 

Bárhogy is van, semmiképpen ne siettessük az újabb és újabb mozgásfejlődési szakasz elérését – inkább élvezzük ki ezeket a soha nem visszatérő perceket, mert ezekből tényleg csak egyetlenegyszer adatik meg minden pillanat velük az életben!

Mikor ül fel a baba egyedül?  

Minden baba egy egyedi, önálló és utánozhatatlan személyiség, akinek megvan a maga tempója és minden csodálatos képessége ahhoz, hogy egyszer felüljön. Általánosságban azonban elmondható, hogy azok után, hogy 5 hónapos korban már megjelennek az első jelek, végül 8-9 hónapos korban érkezik el az a pillanat, mikor már teljesen önállóan, segítség nélkül ki tudnak ülni oldalra, és az igazi stabilitás jellemzően a 10.hónapban következik be. Amikor már nem szükséges támaszkodniuk sem, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy a törzsizom megerősödött. Elkezdenek ülésből fejet forgatni, nézelődni, nyúlni a játékokért, kommunikálni velünk ebből a pozícióból – egy egészen új dimenzió tárul eléjük, amit nagyon élveznek!

Tévhitek és mítoszok a baba fejlődéséről

Egy baba fejlődéséről rengeteg mítosz kering, és nagyon sokat hozunk a „régi tudásunkból”, amit generációról generációra táplálnak belénk. Vegyünk sorra most néhány olyan példát, amik kifejezetten a mozgásfejlődéshez köthetőek – és amire valljuk be, sokszor forgatjuk a szemeinket, amikor nekünk szegezik ezeket a mondatokat.

1. Minél hamarabb elkezdjük járatni a babát, annál hamarabb megtanul járni! – Ez abszolút tévhit, az erőltetéssel nem fogunk előrébb jutni, ellenben annál több kárt okozhatunk vele. Hagyni kell szép sorban kifejlődni a kúszást, a mászást, a felülést és így tovább. Meg fog tanulni járni a baba, ha még nem csinálja, az minden bizonnyal azért van, mert nem áll még rá készen.
2. Ha lábujjhegyezik egy kisgyerek, az csakis bajt jelenthet! – Minden gyereknek lehetnek időnként különböző mozgásfejlődésbeli szokásai, amit éppenséggel azért csinálnak, mert tetszik nekik. Nem kell egyből kétségbeesni, ha ilyet látunk, várjunk türelemmel – ki fog derülni, hogy csak egy általa kedvelt dologról van-e szó, vagy ténylegesen kóros. 
3. Kell a járóka, az ugrálószék, biztos hamarabb megtanul majd járni! – Ó jaj, dehogyis! Az egyik legrosszabb eszköz, amit vehetünk, azok pontosan ezek. Szörnyű terhelést adnak a gerincnek, egyáltalán nem egészségesek. Szerencsére ma már rengeteg szuper babahinta kapható, azt szorgalmazzuk, hogy ilyet szerezzen be, aki csak teheti. 

Természetesen nem szabad mindenre rálegyinteni: amire gyanakszunk, hogy gondot jelenthet azt inkább mutassuk meg megfelelő szakembernek saját magunk megnyugtatása érdekében!

3 dolog, amire szükség van ahhoz, hogy a baba önállóan ülni tudjon

A baba ülésének megtanulása egy összetett folyamat, és számos fejlődési mérföldkövet foglal magában. Ahhoz, hogy elérjék ezt a mozgásfejlődési szakaszt, néhány fontos fizikai tényezőre is szükségük van. Nézzük a legfontosabbakat!

1. Izomerő, izomkontroll: mind a törzsben, mind pedig a nyakban meg kell erősödnie az izmoknak ahhoz, hogy ülni tudjanak egyedül. Ezt azzal segíthetjük, ha sokat hasaltatjuk őket és így mutatjuk meg a világot nekik – ennél jobb módja a fejlesztésnek nincs!
2. Egyensúlyérzék: az ülés során a babának folyamatosan egyensúlyoznia kell. Ez az elején még rendkívül fejletlen, hiszen folyamatában tanulja: nagyon aranyosak ilyenkor, mikor egész egyszerűen eldőlnek oldalra, mert csak néhány másodpercig tudják egyenesben tartani magukat. Csodálatos az a folyamat, amin végig mennek az egyensúlyozás megtanulása során: háton fekve, hason fekve, ülve, felállva, végül pedig sétálva. Ezt követően sincs ám vége, hiszen gondoljunk bele: van, aki felnőttként tanul meg biciklizni – ugye, hogy milyen csodálatos az emberi test fejlődése? 
3. Koordináció: egy ülés során több testrészt is össze kell hangolni: a karoknak, a lábaknak és a fejnek meg kell tanulnia összehangoltan mozogni. Ez is szép lassan alakul ki, ráadásul megint egy olyan folyamatról beszélünk, amit még később is fejleszteniük is tanulniuk kell más mozgásformák megtanulása során is (pl. páros lábbal ugrálás). 

Erőltetni nem szabad, de segíteni lehet

Sajnos régen gyakran bevett szokás volt, hogy a babákat már idejekorán elkezdték felültetni – sőt, általánosságban még ma is elmondható, hogy nagyon sok ilyet lehet látni. Nem kell siettetni semmit, mindennek megvan a maga ideje! Ha egy baba nem ül fel, minden bizonnyal nem áll még rá készen. Meg fog történni majd, egészséges, jól fejlődő gyermeknél még soha nem láttunk olyat, hogy ne ült volna fel, nem igaz?

A túl korai ültetés negatívan befolyásolhatja a baba izmait és csontjait, hiszen még fejlődésben vannak, erősödniük kellene, de már alkalmazkodniuk kell egy olyan fizikai megterheléshez, amire nem állnak készen. Az erőltetett pozíció a baba csontozatát túlzottan megterheli, ez pedig hosszú távon negatívan hathat és később akár még gerincproblémákhoz is vezethet. 

Mivel tudunk segíteni? Ha gyanakszunk, hogy babánk izomzata túl kötött vagy túl laza, keressünk fel egy szakembert, aki fel tudja mérni az állapotát és megfelelő tornával segít helyes irányba terelni a dolgokat. Képzetlenül, tudás nélkül soha ne tornáztassuk a babánkat, mert egy ilyen pici testben több kárt tudunk tenni – hiába a segítő szándék. 

Számos külföldi kutatás áll már rendelkezésünkre, a legjobb szakorvosok ajánlásával ellenőrzött cikkek számolnak be arról, hogy mivel tudunk egy kicsit segíteni nekik:

1. Töltsön a baba minél több időt a padlón, a földön: napi 2-3 alkalommal játsszon életkorának megfelelő játékokkal.
2. Az ölünkbe ültethetjük őket, finoman, nem túlerőltetve. Mondókázzunk, énekeljünk, olvassunk nekik!
3. Adjunk nekik teret az önálló próbálkozásra! Maradjunk a közelben, de hagyjuk, hogy a maguk tempójában felfedezzék a saját testmozgásukat.

A 4-8 hónapos babák kedvenc játékai

Visszacsatolva az előző bekezdésre, fontos átgondolni, mik azok a játékok, melyek leköthetik egy 4-8 hónapos baba figyelmét. Olyan játékokat adjunk nekik, melyek a fejlődésüket szolgálják, ebben sem érdemes előre szaladni, hiszen bőven lesz idő mindent kihasználni a maga idejében. 

Little Dutch esőbot csörgő

Imádják a picik az esőbotot: könnyű megfogni, lehet gurítani, ütögetni, rázni, és még a sok apró színes gyöngyöcske is csordogál benne: mindezt úgy, hogy közben megnyugtató esőcsepp hangokat adnak ki. Ez fejleszti a vizuális és auditív ingerek fejlesztését és kiválóan hat a szem-kéz koordináció fejlődésére is. BPA mentes ABS műanyagból készül, így biztonsággal adható a kezükbe és akkor sem kell aggódnunk, ha a szájukba veszik őket. 

Little Dutch plüss készségfejlesztő háromszög 

Ha már úgyis sokat emlegettük, mennyire fontos, hogy egy baba törzsizomzata erősödni tudjon, akkor itt van egy játék, ami ebben kiválóan segíteni tud. Ahhoz, hogy ebben segítsünk nekik, minél több időt kell a földön tölteniük – ez pedig sokkal izgalmasabb akkor, ha van ott valami izgalmas felfedeznivaló, amivel nem lehet betelni! Ez a háromszög pontosan ilyen, hiszen minden oldala tartogat valami meglepetést számukra. Játékosságával és különböző textúráival megmozgatja a baba fantáziáját és képzelőerejét, segít abban, hogy észrevétlenül fejlődjön, miközben nagyon jól szórakozik. 

Sebra készségfejlesztő tábla fából

Rendkívül jó befektetés egy ilyen játék, mert még a nagyobbaknak is érdekes és sokáig kihasználható. Lehet használni hason fekve, de akár úgy is, hogy a baba az ölünkben ül, mi pedig tartjuk neki a táblát és hagyjuk, hogy felfedezze az összes kisebb-nagyobb alkatrészét. A dán Sebra márka nem csak a küllem megalkotásában profi, de nagyon ért ahhoz is, mi kell a kicsiknek egy ilyen ötletes táblára: van rajta tükör, golyóvezető, forgó kerekek, húzogatható, tolható elemek. Tele van olyan tevékenységekkel, amelyek erősítik a gyerekek finommotorikus készségeit és serkentik a kíváncsiságot.

Összefoglalva elmondhatjuk tehát: nincs miért aggódni, ha a babánk még nem csinál olyat, amit más gyermeke már igen. Ő egy önálló, különleges személyiség, aki adott pillanatban lehet, hogy még nem tart ott, mint sokan mások – mégis ugyanúgy el fog jutni ehhez a mozgásfejlődési szakaszhoz és ügyesen meg fogja azt ugrani.